Jelentése: A „kaució” kifejezés olyan pénzösszeget jelöl, amelyet biztosítékként vagy letétként helyeznek el egy szerződés teljesítésének garantálására vagy esetleges károk fedezésére. A „kaució” célja, hogy a szolgáltató vagy tulajdonos védve legyen a lehetséges károkkal vagy szerződésszegéssel szemben. Fontos megemlíteni, hogy a magyar jog, nem ismeri a „kaució” fogalmát, helyette az „óvadék” használatos, ami ugyanazt jelenti.
A büntetőeljárásban az „óvadék” olyan összeg, amelyet a gyanúsított vagy vádlott letétbe helyez annak biztosítására, hogy megjelenik a tárgyaláson és nem szökik meg – ez esetben szabadlábon védekezhet a vádemelésig vagy az ítélethozatalig. A mindennapi életben leggyakrabban lakásbérlésnél találkozunk a „kaució” fogalmával, ahol a bérlő általában egy-két havi bérleti díjnak megfelelő összeget fizet a tulajdonosnak az esetleges károk fedezésére.
Autókölcsönzésnél, szállodákban vagy egyéb szolgáltatásoknál is gyakori a „kaució” alkalmazása. Fontos megkülönböztetni a „kauciót” az „előlegtől” – míg az előleg a szolgáltatás díjának egy részét képezi és beszámítják a végösszegbe, addig a „kaució” visszakapható biztosíték, amennyiben nem történik kár. A köznyelvben nagyon gyakran „kaukcióként” használják, ám ez nyelvtanilag helytelen forma, nem létezik ilyen szó.
Szinonimák: biztosíték, óvadék
Példák:
- A lakás bérlésénél két havi bérleti díjnak megfelelő kauciót kell fizetni, amelyet a szerződés lejártakor visszakapunk, ha nincs kár.
- A bíróság 500 000 forint óvadék ellenében engedte szabadlábra a vádlottat.
- Az autókölcsönző cég bankkártyán 100 000 forint kauciót zároltatott le az esetleges károk fedezésére.
