Jelentése: A „kollaboráns” kifejezés eredetileg a francia „collaborateur” szóból származik, amely „közreműködő” jelentéssel bír. A történelemben a szó negatív jelentést kapott, különösen a második világháború során, amikor azokra a személyekre használták, akik a megszálló hatalmakkal – elsősorban a náci Németországgal – működtek együtt saját hazájuk és népük ellen. A „kollaboránsok” politikai, gazdasági vagy katonai téren segítették az ellenséges erőket, gyakran árulásnak tekintett cselekedeteket követve el.
A modern nyelvhasználatban a „kollaboráns” továbbra is erős negatív felhangot hordoz, és olyan személyekre vonatkoztatják, akik ellenséges vagy káros erőkkel működnek együtt saját közösségük kárára. A szót azonban fontos megkülönböztetni az egyszerű „együttműködéstől” (angol: „collaboration”) vagy „partnerségtől”, amelyek pozitív jelentésűek.
A „kollaboráció” eredeti angol jelentése semleges vagy pozitív – problémát akkor jelent, ha a kontextus árulást vagy erkölcstelen együttműködést sugall. Ne keverjük össze a „kollaboráns” fogalmát a „kollaboratív” („együttműködő”, „közös munkát végző”) melléknévvel, amely pozitív jelentésű és modern munkahelyi vagy oktatási környezetekben használatos.
Szinonimák: áruló, besúgó
Példák:
- A háború utáni megtorlás során több tucat kollaboránst állítottak bíróság elé árulás vádjával.
- A helyi újságíró kollaboránsnak tartotta azokat a politikusokat, akik a korrupt rendszerrel működtek együtt.
- A történészek máig vitatják, hogy ki számított valódi kollaboránsnak és ki csak a túlélésért küzdött.
