Jelentése: A „flegma” kifejezés a görög „phlegma” szóból ered, ami eredetileg „nyálka”, „hideg váladék” jelentéssel bírt. A négy alap személyiségtípus egyikének, a flegmatikus temperamentumnak a megjelölésére használták. A mai köznyelvben azonban a flegma szóval egy olyan személyiséget vagy viselkedést írunk le, amelyre a hidegvér, a higgadtság, a lelassult, közömbös reakciók a jellemzőek.
A flegmatikus ember nem kapja fel a vizet könnyen, nehezen hozható ki a sodrából, és a stresszes helyzeteket is nyugodtan kezeli. Ez a fajta higgadtság lehet pozitív tulajdonság is, de gyakran a közömbösséggel, a lustasággal vagy a motiválatlansággal is azonosítják.
A flegma kifejezést gyakran tévesen használják a passzivitás vagy a motiválatlanság szinonimájaként, pedig a flegmatikus ember nem feltétlenül lusta vagy unott. Egyszerűen csak a személyisége miatt lassabban reagál a külső ingerekre, és az érzelmeit nehezebben mutatja ki.
Ezzel szemben a passzív ember szándékosan kerüli a cselekvést, míg a flegmatikus személy egyszerűen csak a saját tempójában cselekszik. A flegmatikus természetnek köszönhetően az ilyen emberek nagyon jól kezelik a válsághelyzeteket, mivel képesek megőrizni a higgadtságukat, és racionális döntéseket hozni.
A köznyelvben a „flegma” gyakran pejoratív értelmet kap, és a „nemtörődöm” vagy a „hideg” jelzőkkel is párosítják.
Szinonimák: higgadt, nyugodt, közömbös, lassú, unott
Példák:
- A főnöke flegma természete miatt sosem lehetett tudni, hogy elégedett-e a munkájával, vagy sem.
- Hiába vitatkoztak a kollégái, Péter megőrizte flegma nyugalmát, és nem avatkozott bele a konfliktusba.
- Annyira flegma volt a válasza, hogy a kérdezőnek az volt az érzése, mintha nem is érdekelné a téma.
