Jelentése: A „reveláció” szó a latin „revelatio” szóból származik, ami „felfedést”, „leleplezést” jelent. A kifejezés egy olyan pillanatra utal, amikor egy addig ismeretlen vagy rejtett tény, tudás vagy összefüggés hirtelen feltárul, megvilágosodik. Ez lehet egy személyes felismerés, egy régóta keresett megoldás vagy egy eltitkolt titok nyilvánosságra hozatala. A reveláció gyakran jár együtt erős érzelmi reakcióval, például meglepetéssel, döbbenettel vagy megkönnyebbüléssel, mivel alapjaiban változtatja meg a dolgokról alkotott addigi képet. Vallási értelemben a reveláció az isteni kinyilatkoztatás, a hitigazságok megértése.
Fontos megkülönböztetni a revelációt az egyszerű információtól. Míg az információ egy puszta tényközlés, addig a reveláció egyfajta áttörést jelent a tudásban vagy a megértésben. A szót sokan tévesen azonosítják a kinyilatkoztatás szinonimájaként, de a reveláció használata gyakran a meglepetés, a váratlanság elemét is magában hordozza. A „reveláció” szóval olyan eseményre utalunk, ami felfedi egy rejtett dolog természetét, és alapjaiban változtatja meg a megértésünket.
Szinonimák: felfedés, leleplezés, megvilágosodás, kinyilatkoztatás, felismerés
Példák:
- Az elhúzódó nyomozás végén a nyomozó számára igazi reveláció volt, amikor rájött az indítékra.
- A tudományos felfedezés valóságos revelációt jelentett az orvostudomány számára, új irányt adva a kutatásnak.
- A beszélgetésünk végén revelációként hatott rám, amikor beismerte, hogy ő volt a hibás.
