Jelentése: Az „abszurdum” szó a latin „absurdus” szóból ered, ami „képtelen”, „logikátlan” jelentéssel bír, és a magyarban főnévként használjuk. A kifejezés arra utal, ami képtelen, értelmetlen, a józan ésszel és a valósággal ellentétes, és gyakran nevetségesnek vagy nonszensznek tűnik.
Az abszurdum az a helyzet, gondolat vagy esemény, amely annyira eltér a megszokottól, hogy szinte megmagyarázhatatlan. Nem csupán egy apró hiba vagy tévedés, hanem a logika és az értelmes gondolkodás teljes hiánya.
Gyakran összekeverik az „abszurd” kifejezéssel, de a kettő nem azonos. Az abszurd egy melléknév, ami a minőséget írja le (pl. „abszurd ötlet”), míg az abszurdum egy főnév, ami maga a képtelen, logikátlan dolog, helyzet vagy jelenség.
A filozófiában az abszurdum fogalma mélyebb jelentést hordoz, különösen az egzisztencializmusban, ahol a világ értelmetlen, a létezés pedig értelmetlennek tűnik. A hétköznapi beszédben azonban az abszurdum egy egyszerű, de erős kifejezés arra, ami meghökkentő, értelmetlen és képtelen.
Szinonimák: képtelenség, nonszensz, ostobaság, értelmetlenség
Példák:
- Az, hogy a busz 10 perccel a menetrend előtt indult, egyenesen abszurdum volt.
- A film cselekménye az abszurdum kategóriájába tartozott, annyira logikátlan volt.
- Elég abszurdum, hogy egy ilyen apró hibáért ekkora büntetést kapott.