Jelentése: A „dekadens” és a hozzá kapcsolódó „dekadencia” szó eredetileg a latin „decadentia” kifejezésből származik, ami „hanyatlást”, „romlást” jelent. A magyar nyelvben a dekadens jelző általában egy olyan állapotra vagy jelenségre utal, amikor egy társadalom, kultúra vagy életmód fénykorából kifelé halad, és a minőség, az erkölcs vagy az értékek hanyatlani kezdenek.
Gyakran kapcsolódik hozzá a túlzott kényelem, fényűzés, öncélú élvhajhászat, ami már nem a fejlődést, hanem az elpuhulást, széthullást szolgálja. A szó nem mindig negatív értelemben használt: művészeti körökben a „dekadens” stílus például tudatosan szakíthat a hagyományokkal, kereshet extrém, különleges, akár morbid témákat is.
Ugyanakkor a hétköznapi beszédben inkább negatív árnyalatú, például, ha valaki dekadens életmódot folytat, az azt jelenti, hogy mértéktelenül él a luxusban és élvezetekben, miközben hanyagolja a hasznos, értékteremtő tevékenységeket. Fontos megemlíteni, hogy a „dekadens” szó jelentése nem azonos a „különcével”, bár sokan tévesen így használják.
Szinonimák: hanyatló, elpuhult, romlott, elkorcsosult, erkölcstelen, túlfinomult, fényűző, önpusztító
Példák:
- A századforduló dekadens művészeti irányzatai gyakran provokálták a közönséget.
- A milliomos dekadens életmódja mindenki számára látványos, de kevesen tudták, milyen üresnek érzi magát belül.
- A birodalom fényűző lakomái és pazarló ünnepségei a dekadencia korszakát jelezték.
