Jelentése: A „disztópikus” melléknév olyan dolgokat, helyzeteket, műveket vagy jelenségeket ír le, amelyek a disztópia jellemzőit hordozzák magukban. Ez azt jelenti, hogy elnyomó, sötét, emberellenes vagy totalitárius vonásokat mutatnak fel. A kifejezést gyakran használják irodalmi művek, filmek vagy akár valós társadalmi helyzetek jellemzésére, amikor azok a szabadság korlátozását, a kontroll túlzott mértékét vagy az egyéniség elfojtását sugallják.
A „disztópikus” jelző napjainkban egyre gyakrabban kerül elő a köznyelvben is, különösen akkor, amikor valamilyen technológiai fejlesztés, politikai intézkedés vagy társadalmi tendencia negatív jövőképet vetít fel. Fontos megjegyezni, hogy míg a „disztópia” maga egy konkrét társadalmi állapotot jelöl, addig a „disztópikus” melléknév tágabb értelemben használható: jellemezhet egy művet, amely ilyen világot ábrázol, egy technológiát, amely ilyen irányba mutat, vagy akár egy politikai döntést, amely disztópia felé vezető lépésnek tűnik.
Szinonimák: elnyomó, totalitárius, emberellenes, sötét, kontrollált, szabadságellenes, rémisztő, antiutópikus
Példák:
- A könyv disztópikus jövőképet fest, ahol minden kommunikációt a kormány figyel.
- Ez a technológia nagyon disztópikus irányba fejlődik, mert teljesen megszünteti a magánéletet.
- A film disztópikus világában az embereknek nincs joguk saját véleményt formálni.
