Jelentése: A „dogma” szó a görög dokein (gondol, vél) szóból származik, és alapvetően egy olyan megkérdőjelezhetetlen, szilárd elvet vagy tantételt jelent, amelyet egy vallási, filozófiai vagy ideológiai rendszer alapigazságának tekintenek. A dogmát a közösség vagy a tekintélyt képviselő szervezet fogadja el, és tagjai számára kötelező érvényű.
A dogma tehát nem egy vita tárgya, hanem egy olyan hitelv, amelyet igazságnak tartanak, függetlenül attól, hogy bizonyítható-e vagy sem. A vallási dogmák tipikus példái közé tartozik a Szentháromság tana a kereszténységben, vagy Allah egysége az iszlámban.
Átvitt értelemben a dogma fogalma a hétköznapi nyelvben is megjelenik, és gyakran negatív felhanggal bír. Ilyenkor olyan merev, rugalmatlan gondolkodásmódra utal, ami elutasítja a kritikát, a változást és a tényeket, ha azok ellentmondanak az elfogadott tanoknak. Például egy tudományos közösségben, ha egy elméletet dogmaként kezelnek, az azt jelenti, hogy azt a tagok vakon elfogadják, anélkül, hogy megkérdőjeleznék.
A dogmát sokan összekeverik az ideológiával, de míg az ideológia egy komplex eszmerendszer, amely magyarázatot ad a világra, a dogma egyetlen, konkrét, megkérdőjelezhetetlen elv, amely egy ilyen rendszeren belül létezik.
Szinonimák: tantétel, hitelv, axióma, alaptétel, meggyőződés
Példák:
- Az egyház alaptanításai évszázadok óta változatlanok, a hívek számára szent dogmáknak számítanak.
- A tudomány nem engedheti meg magának, hogy a régi elméleteket dogmaként kezelje, hiszen ez gátolja a fejlődést.
- A csapatvezető rugalmasan állt a problémához, és nem a céges dogmák szerint akarta megoldani a helyzetet.
