Jelentése: A „dualista” kifejezés olyan személyt vagy gondolkodásmódot jelöl, amely két alapvető, egymástól elkülönült és gyakran ellentétes princípium létezését vallja vagy képviseli. A dualizmus filozófiai értelemben azt az álláspontot fejezi ki, hogy a valóság két különböző természetű elemből áll – például test és lélek, anyag és szellem, jó és rossz –, amelyek alapvetően különböznek egymástól, és nem vezethetők vissza egyetlen közös forrásra.
A magyar történelemben a „dualista” és a „dualizmus” kifejezések különleges jelentőséggel bírnak: az 1867-es kiegyezés után létrejött Osztrák-Magyar Monarchia a dualizmus rendszerében működött. A dualista államberendezkedésben a Monarchia két egyenrangú fél – Ausztria és Magyarország – szövetsége volt, amelyben mindkét ország megőrizte belső önállóságát, de közös ügyekben (külpolitika, hadsereg, pénzügyek) együttműködtek.
A dualista politikusok és értelmiségiek támogatták ezt a berendezkedést, szemben azokkal, akik a teljes függetlenséget vagy más államformát preferáltak. A „dualista” kifejezés különböző más területeken is megjelenik: a vallástudományban olyan hitek tartoznak ide, amelyek két ellentétes erő küzdelmét tekintik alapvetőnek, míg a politikai diskurzusban gyakran a polarizált, leegyszerűsítő gondolkodásmódra utal.
Szinonimák: kétpólusú, kettősségben gondolkodó, kettős rendszerű, kiegyezéspárti (történelmi értelemben), kettéosztott, két részből álló
Példák:
- A dualista politikusok a kiegyezés után a Monarchia keretei között képzelték el Magyarország fejlődését és modernizációját.
- A dualista filozófus szerint a test és a lélek teljesen különálló entitások, amelyek más-más természeti törvények szerint működnek.
- A 19. század végi Magyarország dualista államberendezkedésben működött az Osztrák–Magyar Monarchia részeként.
