Jelentése: A „farizeus” kifejezés a héber „perusim” szóból ered, mely egy ókori zsidó vallási-politikai csoportra utal. A modern nyelvhasználatban a szó jelentése átalakult, többnyire az olyan emberekre használják, akik képmutató, álszent és bigott módon viselkednek. A farizeus ember azt a látszatot kelti, hogy erkölcsös, vallásos vagy igazságos, de a cselekedetei ellentmondanak a kimondott elveinek.
Gyakran másokat ítél el, miközben maga is hasonló hibákat követ el. A kifejezés a Biblia, különösen Jézus farizeusokkal folytatott vitáinak hatására vált negatív felhangúvá. Sokan összekeverik a farizeus kifejezést a „hipokrita” szóval, de a kettő között van egy finom különbség.
A „hipokrita” egy általános értelemben vett képmutató személy, míg a farizeus a vallási vagy erkölcsi kérdésekben tanúsított bigott, álszent viselkedésre utal. A szó tehát egy specifikusabb, mélyebb képmutatást ír le. A farizeus viselkedésben a külső elvárásoknak való megfelelés a legfontosabb, nem pedig a belső meggyőződés.
Szinonimák: képmutató, álszent, bigott, kétszínű, álságos
Példák:
- A politikusok farizeus módon viselkedtek, amikor másoktól elvárták a takarékosságot, miközben ők luxusban éltek.
- Ne légy farizeus, ha valami nem tetszik, mondd ki nyíltan!
- A modern társadalomban a farizeus viselkedés sajnos gyakori, különösen a közösségi médiában.
