Jelentése: A „historikus” kifejezés többféle jelentésben használatos a magyar nyelvben, amelyek közül néhány már régies, mások pedig modern szakmai vagy köznyelvi kontextusban élnek. Főnévként a régi magyar nyelvben történetírót, történészt jelentett, tehát olyan személyt, aki a múlt eseményeit kutatja, feldolgozza és rendszerezi. Melléknévként a klasszikus értelemben a történetkutatáshoz, történetírói szemlélethez illő dolgokra utalt, például „historikus szemlélet” vagy „historikus módszer”.
Ezek a jelentések ma már választékosnak és ritkának számítanak, inkább régebbi irodalmi szövegekben vagy tudományos szaknyelvben találkozunk velük. A modern nyelvhasználatban a „historikus” kifejezés három fő területen terjedt el. Az üzleti és tudományos életben gyakran használjuk „historikus adatok” értelemben, amikor a múltban rögzített információkra utalunk, amelyek elemzésre és visszamenőleges értékelésre szolgálnak.
A köznapi beszédben és a médiában történelmi jelentőségű vagy korszakalkotó eseményeket jelölünk vele, mint „historikus találkozó”, „historikus döntés” vagy „historikus pillanat”. Művészeti és történelmi kontextusban pedig a régi, műemléki jellegű dolgokra alkalmazzuk („historikus épület”), hangsúlyozva azok megőrzésre és emlékezésre méltó voltát.
Szinonimák: történelmi jelentőségű, korszakalkotó, mérföldkő jellegű, sorsdöntő, műemlék jellegű, történetíró, történész, történelemtudós, múltbeli, archivált
Példák:
- A két világhatalom vezetőinek historikus találkozója békét hozott a régióba.
- A bank historikus adatai alapján elemzi a piaci trendeket és készíti előrejelzéseit.
- A historikus városközpont épületei a középkori építészet remekei.
