Jelentése: A „kevély” kifejezés egy régóta használt magyar szó, amely eredetileg „emelkedett, felfuvalkodott” jelentéssel bírt. A kevélység olyan lelkiállapotot és viselkedésmódot jelöl, amikor valaki túlzottan magasra értékeli önmagát, képességeit vagy társadalmi helyzetét, és ezt lenéző, gőgös magatartásban is kifejezi.
A kevély ember hajlamos mások lebecsülésére, és úgy érzi, hogy kiváltságos helyet foglal el a világban. A „kevély” szó negatív konnotációt hordoz, szemben a „büszke” kifejezéssel, amellyel gyakran összetévesztik. Míg a büszkeség lehet jogos és egészséges érzés saját teljesítményeinkkel vagy értékeinkkel kapcsolatban, a kevélység mindig túlzást és arrogáns hozzáállást jelent.
A kevély ember nem csupán elégedett saját eredményeivel, hanem másokat is lenéz, és úgy viselkedik, mintha természetes fölénye lenne velük szemben. Ez a magatartás általában elszigeteli az embert környezetétől, mivel a kevélység visszataszító és barátságtalan benyomást kelt másokban. A vallási és erkölcsi hagyományokban a kevélység gyakran a főbűnök egyikének számít.
Szinonimák: gőgös, arrogáns, felfuvalkodott, öntelt, fennhéjázó, nagyképű, leereszkedő, fölényes, büszke
Példák:
- A kevély herceg nem volt hajlandó meghallgatni alattvalói panaszait.
- Kevély mosollyal utasította el a segítséget, pedig nagyon rászorult volna.
- A siker miatt kevéllyé vált, és elfeledkezett azokról, akik segítették.
