Jelentése: A „nárcizmus” fogalma a görög mitológiából, „Narcissus” történetéből eredeztethető. A pszichológiában a nárcizmus egy olyan személyiségjegy, amelyre a túlzott önimádat, a grandiózus énkép és a csodálat iránti erős vágy jellemző.
A nárcizmus egy spektrumon mozog: az egészséges önbizalomtól egészen a klinikai szintű, nárcisztikus személyiségzavarig terjedhet. Az ilyen viselkedés gyakran mások manipulálásával, az empátia hiányával és a siker, a hatalom vagy a szépség iránti állandó vággyal párosul.
Fontos megkülönböztetni a nárcizmust az egészséges önbizalomtól. Míg az egészséges önbizalom a valós képességeken és a belső értékeken alapul, addig a nárcizmus egy ingatag, törékeny önképet takar, amit a külső elismerés és a csodálat táplál.
A nárcisztikus személyek gyakran érzékenyek a kritikára, és hajlamosak másokat hibáztatni a saját kudarcaikért. A szó tehát nem csupán az önérdeket jelenti, hanem egy mélyebb, pszichológiai mintázatot ír le.
Szinonimák: önimádat, önszeretet, hiúság, gőgösség
Példák:
- Az a barátom nárcizmusa miatt mindig a figyelem középpontjában akart lenni, és minden beszélgetést magára terelt.
- Egy nárcizmus által érintett személy számára a külső elismerés fontosabb, mint a belső boldogság.
- Próbáld meg elkerülni az olyan embereket, akiknek a nárcizmusa miatt soha nem tudsz közel kerülni hozzájuk.
