Jelentése: A „narratíva” szó a latin „narrare” („elmondani”, „elbeszélni”) szóból ered, és a modern nyelvhasználatban egy történetet, elbeszélést vagy egy eseménysorozat szubjektív, értelmező keretét jelenti. A narratíva nem csupán a tények puszta felsorolása, hanem egy olyan gondolati keret, amelybe az események beilleszthetőek, és amely értelmet ad nekik.
A narratíva segít megérteni a világot, a társadalmi jelenségeket, és keretet ad a személyes és kollektív tapasztalatoknak. Például egy politikai narratíva egy adott párt ideológiáján keresztül magyarázza a gazdasági folyamatokat és a társadalmi problémákat.
A kifejezést sokan tévesen használják a történet szinonimájaként, de a kettő között jelentős különbség van. A „történet” az események kronologikus leírása, míg a narratíva a mögöttes értelmezést, a perspektívát és az üzenetet hordozza. A narratíva gyakran manipulálható, és szolgálhatja egy adott csoport vagy személy érdekeit.
Például a sajtóban különböző narratívák jelenhetnek meg ugyanazzal a hírrel kapcsolatban, attól függően, hogy milyen politikai álláspontot képvisel a médium. A narratíva tehát egyfajta „mester-elbeszélés”, amely formálja a gondolkodásunkat és a véleményünket.
Szinonimák: elbeszélés, történet, értelmezés, történetváz, eszmerendszer
Példák:
- A politikusok megpróbálták megváltoztatni a közvélemény narratíváját a gazdasági válságról.
- A film narratívája az emberi kapcsolatok komplexitására összpontosít a mai világban.
- A vállalat új narratívát épített fel, hogy a környezettudatosság fontosságát hangsúlyozza.
