Jelentése: A „normalitás” kifejezés azt az állapotot jelöli, amikor valami megfelel a megszokott, általánosan elfogadott vagy átlagosnak tekintett mércéknek. A normalitás azt jelenti, hogy valami nem tér el jelentősen a várttól, a szokásostól vagy a társadalmilag elfogadottól. Ez a fogalom magában foglalja mind a statisztikai átlagot, mind a társadalmi normákat, és arra utal, hogy valami beleillik a megszokott keretekbe.
A normalitás fogalma azonban rendkívül relatív és kontextusfüggő. Ami az egyik társadalomban vagy kultúrában normálisnak számít, az egy másikban szokatlan vagy akár elfogadhatatlan lehet. A normalitás határait a társadalmi elvárások, kulturális hagyományok és történelmi körülmények határozzák meg.
Fontos megjegyezni, hogy a „normalitás” és a „normativitás” kifejezéseket nem szabad összetéveszteni: míg a normalitás a tényleges állapotot írja le (ami szokásos), addig a normativitás azt jelenti, hogy valaminek milyennek kellene lennie (előírás, szabály). A normalitás nem mindig jelent helyességet vagy kívánatosságot, csupán azt, hogy valami beleillik a megszokott mintákba.
Szinonimák: megszokottság, szabályosság, átlagosság, rendes állapot, közmegegyezés, hétköznapiság, rendesség,
Példák:
- A pandémia után mindenki vágyott a normalitás visszatérésére, hogy újra természetesen találkozhassanak a barátaikkal.
- A pszichológus szerint a gyermek viselkedése teljesen a normalitás határain belül mozog az adott életkorban.
- A normalitás fogalma folyamatosan változik a társadalmi fejlődéssel együtt, ami régen szokatlan volt, ma már természetes.
