Jelentése: Az „opportunizmus” a latin „opportunus” szóból ered, ami „alkalmas”, „előnyös” jelentéssel bír. A kifejezés egy olyan viselkedést vagy gondolkodásmódot ír le, amelyben a személy a pillanatnyi helyzetből adódó előnyöket és lehetőségeket igyekszik kihasználni, függetlenül az erkölcsi elvektől, a következetességtől vagy a hosszú távú céloktól.
Az opportunista személy rugalmasan változtatja a véleményét és a szövetségeseit, ha az éppen aktuális helyzet megkívánja, csak a saját érdekei és a siker lebeg a szeme előtt. Ezt a fogalmat leggyakrabban a politikában és az üzleti életben használják, de a hétköznapi életben is megfigyelhető.
Az opportunizmus fogalma gyakran pejoratív értelmet hordoz, mert a következetlenségre és a megbízhatatlanságra utal. Az opportunista ember képes feláldozni a saját elveit és barátait a személyes haszon érdekében. Bár a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség pozitív tulajdonságok lehetnek, az opportunizmus a túlélési ösztön és a lelkiismeret-nélküliség határán mozog.
A szó használatakor fontos, hogy megkülönböztessük a pragmatizmustól, amely a gyakorlatiasságra és a célorientált gondolkodásra utal, míg az opportunizmus a gátlástalan érdekérvényesítésre fókuszál.
Szinonimák: érdeklesés, elvtelenség, alkalmazkodás, előnyszerzés
Példák:
- A politikus opportunizmusát jól mutatta, hogy miután kilépett a pártjából, egyből egy ellenzéki formációhoz csatlakozott.
- Sajnos a kollégáink opportunizmusát kihasználva sikerült feljebb jutnia, de a végén elvesztette a bizalmunkat.
- Nem bízom benne, mert annyira opportunista, hogy bármire képes lenne a siker érdekében.
