Jelentése: A „perfekcionizmus” a latin „perfectus” („tökéletes”) szóból származik, és egy olyan személyiségjellemző, amely a tökéletességre való törekvést írja le. A perfekcionista ember számára a hibátlan teljesítmény a cél, és rendkívül magas elvárásokat támaszt magával és gyakran másokkal szemben is.
Ennek a törekvésnek a gyökere a siker utáni vágyban, de a kudarcoktól és a kritikától való félelemben is keresendő. A perfekcionizmus egyaránt lehet hajtóerő a fejlődésben, de extrém formájában súlyos pszichológiai problémákat okozhat, mint például a szorongás, a stressz vagy az alacsony önértékelés.
Fontos megkülönböztetni a perfekcionizmust a lelkiismeretes munkavégzéstől. A lelkiismeretes ember is gondos, precíz és minőségi munkára törekszik, de képes elfogadni a kisebb hibákat, és a realitások talaján marad. A perfekcionista viszont a lehetetlenre, a tökéletességre törekszik, ami gyakran ahhoz vezet, hogy a munka soha nem készül el, vagy a legapróbb részleteken is órákig rágódik.
A perfekcionizmus tehát nem feltétlenül a jobb teljesítményt eredményezi, hanem a folyamatos elégedetlenséget és a kudarctól való rettegést. A modern pszichológiában a perfekcionizmust gyakran a személyiségzavarok rizikófaktoraként említik.
Szinonimák: maximalizmus, hibátlanra törekvés, kényszeres igényesség
Példák:
- A perfekcionizmus miatt Gábor nem tudta leadni a projektet a határidőre, mert folyton újabb hibákat talált.
- Az perfekcionista edző nem volt elégedett a csapata teljesítményével, még akkor sem, ha megnyerték a meccset.
- Próbálom legyőzni a perfekcionizmusomat, és megtanulni, hogy a jó is elég, és nem kell mindig a tökéletesre törekedni.
