Jelentése: A „populizmus” egy politikai ideológia vagy stratégia, amely a társadalmat két szembenálló csoportra osztja: „a tiszta népre” és „az elitre”. A populisták azt állítják, hogy ők képviselik az elnyomott nép akaratát, és fellépnek a korrupt, önző elit ellen. A populisták gyakran egyszerű megoldásokat kínálnak bonyolult problémákra, és kerülik a kompromisszumokat. Ahelyett, hogy racionális érvekkel győznék meg a szavazókat, inkább az érzelmeikre, félelmeikre és reményeikre hatnak.
Fontos, hogy megkülönböztessük a populizmust a demagógiától. A populizmus egy szélesebb fogalom, egyfajta politikai stílus, amely a nép és az elit közötti ellentétre épít. Ezzel szemben a demagógia egy specifikus retorikai technika, amely a hallgatóság érzelmeinek manipulálására fókuszál.
Egy politikus lehet populista anélkül, hogy demagóg lenne, de a populista politikusok gyakran élnek demagóg eszközökkel, hogy céljaikat elérjék. Az, hogy valaki populista-e, általában a kommunikációjából derül ki. Jellemzően olyan nyelvezetet használnak, ami a nép mindennapi beszédére hasonlít, és elutasítják a bonyolult, szakmai érveket.
Szinonimák: népieskedés, népszerűség hajhászás, tömegeszközökkel való politizálás
Példák:
- Az új politikus a populizmus eszközeivel szerzett hatalmat, azt ígérve, hogy mindenki fizetését megduplázza, anélkül, hogy elmagyarázta volna, hogyan valósítja meg.
- Sokan vádolták populizmussal a kormányt, amikor a választások előtt ingyenes szolgáltatásokat ígértek, ahelyett, hogy a gazdasági problémákra kerestek volna megoldást.
- Az elnök populista beszédeiben a népet a korrupt elittel szembeállítva próbálta a saját oldalára állítani a szavazókat.
