Jelentése: A „proli” szó a „proletár” szleng rövidítése, amely eredetileg a munkásosztályra, vagyis a „proletariátusra” utalt. A kifejezés a latin „proletarius” szóból ered, amely az ókori Rómában a legszegényebb polgárokat jelölte, akiknek egyetlen vagyonuk a gyermekeik („proles”) voltak. A kommunizmus és a szocializmus idején a „proletár” egy semleges vagy akár pozitív jelentéssel bíró kifejezés volt, amely a gyári munkásokat és a termelői osztályt jelölte.
Ma már legtöbbször pejoratív, lekicsinylő értelemben fordul elő: valakinek az ízlését, viselkedését vagy a társadalmi státuszát minősítik vele, általában lenéző hangnemben. A „proli” szóval nem csak a társadalmi osztályt kritizálják, hanem egyfajta viselkedési mintát is, amelyről úgy vélik, hogy egy bizonyos társadalmi rétegre jellemző. A szó ilyen kontextusban nem csak erősen sértő, hanem sztereotípiákra is épül.
Másik, kevésbé gyakori használata az önfelvállaló vagy ironikus alkalmazás: egyes közösségekben az emberek büszkén vállalják a „proli” önazonosságot, ezzel elutasítva a felsőbbrendűséget és megtagadva a sznobizmust. Nyelvhasználati szempontból érdemes megkülönböztetni a „proletár” (társadalomtudományi, semleges) és a „proli” (szleng, gyakran sértő) fogalmakat: az előbbi osztályhelyzetet ír le, utóbbi viselkedésre és ízlésre vonatkozó pejoratív minősítés.
Szinonimák: munkásosztálybeli, egyszerű ember, alacsony státuszú, pejoratív értelemben: műveletlen, durva, faragatlan, közönséges
Példák:
- Annyira proli módon viselkedett az étteremben, hogy mindenki őt nézte.
- A gyárban dolgozó proli családok nehezen éltek meg a fizetésükből.
- A vita hevében az egyik hozzászóló prolinak nevezte a másikat, ami sokakban felháborodást keltett a sértő általánosítás miatt.
