Jelentése: A „relativitás” kifejezés azt jelenti, hogy valaminek az értéke, jelentése vagy igazsága nem abszolút, hanem függ a körülményektől, a nézőponttól vagy a viszonyítási alaptól. A relativitás elve szerint nincs olyan egyetemes mérce vagy igazság, amely minden helyzetben és minden szemszögből azonosan érvényes lenne. Egy dolog akkor tekinthető relatívnak, ha más dolgokhoz való viszonyában, összehasonlításban nyeri el értelmét vagy jelentőségét.
A relativitás fogalma különböző tudományterületeken és élethelyzetekben jelenik meg. A fizikában Einstein relativitáselmélete azt mutatja be, hogy a tér és idő relatív fogalmak, amelyek a megfigyelő mozgásától függenek. A filozófiában és az etikában a morális relativizmus azt állítja, hogy az erkölcsi értékek kultúránként és társadalmanként változnak.
A hétköznapi életben is tapasztaljuk a relativitást: ami az egyik ember számára drága, az a másik számára olcsó lehet, vagy ami egyik kultúrában udvarias, az a másikban sértő. Fontos megkülönböztetni a „relativitást” az „objektivitástól”: míg a relativitás a nézőponttól való függést hangsúlyozza, az objektivitás a tárgyilagos, előítéletektől mentes megítélést jelenti.
Szinonimák: viszonylagosság, összehasonlíthatóság, szubjektivitás, változékonyság
Példák:
- A szépség relativitása miatt az egyik ember gyönyörűnek találja azt a festményt, amelyet a másik csúnyának tart.
- A társadalmi normák relativitása jól látszik abban, hogy ami az egyik kultúrában elfogadható viselkedés, az a másikban tabusnak számít.
- Einstein relativitáselmélete forradalmasította a fizikát azzal, hogy bebizonyította az idő és tér relativitását.
