Jelentése: A „prosztó” kifejezést olyan személyre vagy viselkedésre használjuk, aki durva, faragatlan, műveletlen, és hiányzik belőle a jó modor. A prosztó viselkedés a társadalmi normáktól, a kultúrától és az illemtől való teljes elszakadásra utal. A szó pejoratív, negatív értékítéletet hordoz magában, és gyakran a szegényes szókincsre, a rossz ízlésre és a durva megnyilvánulásokra utalunk vele.
Fontos megkülönböztetni a prosztó szót a vulgaritástól, bár a kettő gyakran együtt jár. A vulgaritás elsősorban a nyelvre, a trágár szavakra utal, míg a prosztóság a viselkedés egészét, a modort, az öltözködést és a gondolkodásmódot is magában foglalja.
Egy prosztó ember lehet, hogy nem használ trágár szavakat, de a viselkedése, a gesztusai és az általános modora akkor is kellemetlen és ízléstelen. A szó tehát egyfajta alacsonyabb kulturális színvonalat sugall, amellyel a beszélő elhatárolja magát az ilyen viselkedéstől.
Szinonimák: faragatlan, durva, műveletlen, alpári, ízléstelen
Példák:
- Annyira prosztó volt, ahogy az étteremben viselkedett, hogy a barátai is szégyellték magukat.
- A prosztó megjegyzésével megsértett mindenkit a társaságban.
- Nem értem, miért kellene prosztó módon beszélni ahhoz, hogy valaki megértse.
