Jelentése: A „rezignált” szó a latin „resignare” igéből származik, ami „lemondani”, „beletörődni” jelentéssel bír. A magyar nyelvben egy olyan lelkiállapotot vagy viselkedést ír le, amelyre a beletörődés, a lemondás és a megadás a jellemző. A rezignált ember tudomásul veszi a sorsát, a helyzetet, és nem küzd ellene tovább, mert úgy érzi, hogy a harc értelmetlen.
Ez az állapot nem feltétlenül a szomorúságról szól, hanem inkább a reménytelenségről, a tehetetlenség érzéséről. A rezignáció tehát egy passzív elfogadási folyamat, ami a remény és a hit elvesztéséből fakad.
A rezignált személy nem mutat nagy érzelmeket, nem tiltakozik, hanem csendben beletörődik a megváltoztathatatlanba. A kifejezésnek van egy negatív, de egyben méltóságteljes árnyalata is. A beletörődés mögött meghúzódhat egy hosszú harc, amelynek a végeredménye az elfogadás.
A rezignált kifejezést nem szabad összekeverni a puszta lehangoltsággal vagy a letargiával, mert az utóbbiak a passzivitás és a cselekvésképtelenség állapotára utalnak, míg a rezignáció egyfajta érzelmi lezárás, egy megállapítás arról, hogy nincs tovább út.
Szinonimák: beletörődő, lemondó, csüggedt, fásult, tehetetlen
Példák:
- Miután megtudta a híreket, rezignáltan fogadta a sorsát, és nem tiltakozott tovább.
- Az idősek otthonában sokan rezignált arccal néztek maguk elé, mert elfogadták, hogy a sorsuk a magány.
- A rezignált hangnemben elhangzott mondatai elárulták, hogy feladta a reményt a sikerre.
