Jelentése: A „sztoikus” kifejezés olyan személyre utal, aki nyugodt, rezzenéstelen és közömbös a fájdalommal, örömmel vagy a külső eseményekkel szemben. A sztoicizmus eredeti filozófiája szerint a bölcs ember képes a lelki békét megőrizni, és elfogadni azt, amit nem tud megváltoztatni. Egy sztoikus ember nem mutatja ki az érzelmeit, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is érez, csupán azt, hogy képes uralkodni magán.
A hétköznapi nyelvben a sztoikus kifejezést sokan az érzéketlen vagy rideg szavakkal keverik, de a kettő között jelentős különbség van. Az érzéketlen ember nem érez együtt másokkal, míg a sztoikus ember képes együttérezni, de nem hagyja, hogy az érzelmek eluralkodjanak rajta. A sztoikus hozzáállás a belső kontrollról szól, nem a külső világ iránti közömbösségről.
A sztoikus szó egy olyan személyt ír le, aki a nehézségek és a sorscsapások ellenére is képes megőrizni a higgadtságát és a méltóságát. A szó használata azt hangsúlyozza, hogy az illető képes túllépni az érzelmi reakciókon, és racionálisan gondolkodni.
Szinonimák: rezzenéstelen, higgadt, türelmes, rendíthetetlen
Példák:
- A férfi sztoikus nyugalommal fogadta a rossz híreket.
- A sportoló sztoikus arckifejezéssel vette tudomásul a vereséget.
- A filozófus sztoikus bölcsessége segítette át a nehéz időkön.
