A „banális” szó a francia „banal” szóból ered, olyan dologra, gondolatra vagy jelenségre utal, amely közönséges, elcsépelt, fantáziátlan vagy unalmas. A banális dolog nem kelt érdeklődést, mert a tartalom vagy a forma annyira megszokott és elcsépelt, hogy semmilyen újdonságot nem hordoz.
A szó használata azt sugallja, hogy valami hiányzik az egyediségből és az eredetiségből. Például egy film cselekménye, ha tele van kiszámítható fordulatokkal, banálisnak mondható. A mindennapi szóhasználatban a banális kifejezést gyakran használják, amikor valami lényegtelennek, triviálisnak tűnik. Fontos, hogy a banális kifejezést ne keverjük össze az „egyszerűvel”.
Míg az egyszerű dolog könnyen érthető, a banális unalmas, és a tartalom hiányára utal. Sokan tévesen használják a szót a „rossz” vagy „hiányos” szinonimájaként, de a banális szó a közhelyességet és a fantáziátlanságot fejezi ki, nem feltétlenül a rossz minőséget. A banális tehát nem a minőségről szól, hanem az eredetiségről és az egyediségről.
Szinonimák: közönséges, elcsépelt, fantáziátlan, unalmas, közhelyes
Példák:
- Az író banális mondatai miatt a regény unalmas volt.
- A férfi banális bókokkal próbálkozott, amelyek nem tették őt vonzóbbá.
- A modern művészet banálisnak tűnt a laikus szemlélő számára, de a kritikusok szerint mélyebb jelentése van.
