Jelentése: A „disszonancia” a latin „dissonantia” szóból ered, ami „össze nem illő hangzást”, „különböző hangokat” jelent. A szó a zeneelméletből származik, ahol két vagy több hang egymás melletti megszólalása feszültséget kelt, mivel azok nem harmonizálnak. Ezt az állapotot a hallgató gyakran kellemetlennek, zavarónak vagy feloldatlan feszültségként éli meg. A zenei jelentésen túl a disszonancia átvitt értelemben egy nem harmonikus, ellentmondásos állapotra utal.
A legismertebb ilyen jelenség a kognitív disszonancia, amely a pszichológiában a gondolataink és a cselekedeteink közötti ellentmondást jelenti. Ha valaki dohányzik, de tudja, hogy az egészségtelen, kognitív disszonanciát érez. Ennek a feszültségnek a feloldására az emberek gyakran megváltoztatják a gondolkodásukat, például azt mondják, hogy a dohányzás nem is olyan káros.
Szinonimák: összhang hiánya, ellentét, feszültség, harmónia hiánya, kiegyensúlyozatlanság, ütközés
Példák:
- A zenekar előadásában kellemetlen disszonancia hallatszott a rossz hangolás miatt.
- Kognitív disszonancia alakult ki benne, amikor rájött, hogy tettei ellentmondanak az értékrendjének.
- A családi vita disszonanciát teremtett a korábban harmonikus légkörben.
