Jelentése: A „giccs” és ezzel együtt giccses szó eredete nem teljesen tisztázott, azonban Németországban már a 19. század végén is használták a kifejezést. Magyar megfelelője a német „Kitsch” szóból származik. A giccs szót olyan műalkotásokra használták, amelyeket olcsón, tömeggyártásban készítettek, és a céljuk a szentimentalitás, a könnyen érthető érzelmek kiváltása volt, mintegy a magas művészet paródiájaként. A mai nyelvben a giccses jelzővel illetünk minden olyan dolgot, amely túlzottan érzelgős, hivalkodó, és a jó ízlés hiányát mutatja.
A giccses jelző az olcsó hatásvadászatra, a mesterkélt érzelmességre és a túlzásokra utal, ami a magasabb esztétikai értékek ellentéte. A giccses dolgok lényege, hogy a mélyebb gondolatok vagy érzések helyett a felszínes, azonnali érzelmekre építenek. Nem szándékosan rossz minőségűek, hanem egyfajta „mű-művészetet” képviselnek, ami könnyen fogyasztható, de nélkülözi a valódi művészi értéket.
Például egy rózsaszín műanyag flamingó, egy csillogó, túldíszített porcelán figura vagy egy szentimentális, klisés festmény mind giccsesnek nevezhető. A kifejezés tehát az olcsó, túlzó és mesterkélt jelenségekre utal, amelyek a valódi szépség és mélység helyett a külső csillogásra fókuszálnak.
Szinonimák: olcsó, hivalkodó, túlzó, érzelgős, silány, tucatáru
Példák:
- Az a barátom a lakását a legkülönfélébb giccses tárgyakkal rendezte be, mint például az a fényes műanyag szobor.
- Egy ilyen giccses karácsonyi pulóverben nem mehetsz el a családi vacsorára!
- Sajnálom, de a film annyira giccses volt, hogy nem tudtam komolyan venni a történetét.
