Jelentése: A „historizmus” kifejezés több területen is használatos, eltérő, de kapcsolódó jelentésekkel. A filozófia és a társadalomtudományok területén egy olyan irányzatot jelöl, amely szerint minden jelenség, gondolat, intézmény és érték történetileg meghatározott és fejlődik az idő során. Ez az elmélet azt vallja, hogy a dolgokat csak történeti kontextusukban lehet igazán megérteni, mivel minden korszaknak megvannak a maga sajátos értékei, normái és igazságai.
Az építészet területén a „historizmus” egy 19. századi stílusirányzatra utal, amely a múlt építészeti stílusainak tudatos utánzását és újraélesztését jelentette. A historizmus építészei különböző történeti stílusokat – mint a gótika, reneszánsz, barokk vagy klasszicizmus – alkalmaztak új épületek tervezésekor, gyakran egyetlen épületen belül is vegyítve őket.
Ez az irányzat a romantika korában terjedt el, amikor nagy érdeklődés mutatkozott a történelmi múlt iránt. Kialakultak a neostílusok és az eklektika, amely a különböző korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazta. A filozófiai értelemben vett historizmus elutasítja az örök, változatlan igazságok létezését, míg az építészeti historizmus éppen a múlt formáinak értékét és szépségét hangsúlyozza.
Szinonimák: történetiség, történeti relativizmus, történeti meghatározottság elve
Példák:
- A városháza épülete a historizmus jegyeit viseli, ötvözve a gótikus és reneszánsz motívumokat.
- A városközpont felújításánál a tervezők a historizmus jegyében próbálták visszaadni az eredeti homlokzatok stílusát.
- A historizmus szerint minden társadalmi intézmény a maga korának terméke, ezért nem lehet őket egyszerűen átültetni egy másik történelmi korszakba.
