Jelentése: A „normatíva” kifejezés szabályozó elvet, iránymutatást vagy előírást jelent, amely meghatározza, hogy valaminek milyennek kellene lennie. A szó a latin „norma” („szabály”, „zsinórmérték”) szóból származik, és olyan standardokat, értékeket vagy követelményeket jelöl, amelyek alapján ítélhetünk meg dolgokat vagy viselkedést.
A normatíva nem csupán leírja a valóságot, hanem előírja, hogy miként kellene működnie valaminek az ideális esetben. Ez lehet jogi, erkölcsi, társadalmi vagy technikai jellegű szabályozás. A normatívák különböző területeken jelennek meg: a jogban törvények és rendeletek formájában, az etikában erkölcsi alapelvekként, a társadalomban viselkedési szabályokként. Fontos megkülönböztetni a „normatív” és a „deskriptív” („leíró”) megközelítést.
Míg a normatív azt mondja meg, hogy „mi a helyes” vagy „mi kellene, hogy helyes legyen”, addig a deskriptív azt írja le, hogy „mi van” vagy „mi történik valójában”. A normatívák gyakran értékítéleteket tartalmaznak és célokat fogalmaznak meg, ellentétben a puszta tényközléssel. A köznapi nyelvben gyakran összekeverik a normatívát az „irányelv” vagy „ajánlás” fogalmával, de a normatíva általában kötelezőbb jellegű.
Szinonimák: szabály, előírás, irányelv, standard, követelmény, norma, szabályozás
Példák:
- Az egészségügyi normatíva szerint minden kórházban biztosítani kell a megfelelő higiéniai feltételeket.
- A társadalmi normatívák meghatározzák, hogy milyen viselkedés számít elfogadhatónak egy közösségben.
- Az építészeti normatívák előírják a lakóépületek minimális méreteit és biztonsági követelményeit.
