Jelentése: A „restauráció” kifejezés több területen is használatos, de alapvetően valaminek a helyreállítását, eredeti állapotába való visszaállítását jelenti. A művészet és a műemlékvédelem területén a restauráció azt a szakmai folyamatot jelöli, amelynek során egy károsodott, elöregedett vagy megrongált műalkotást, épületet vagy történelmi tárgyat visszaállítanak eredeti vagy korábbi állapotába.
Ez a munka speciális szakértelmet igényel, hiszen a cél az eredeti anyagok és technikák megőrzése mellett a funkció és az esztétikai érték helyreállítása. A politikatörténetben a restauráció egy korábbi politikai rendszer vagy uralkodó ház hatalmának visszaállítását jelenti egy forradalmi vagy háborús időszak után. A legismertebb példa a francia restauráció, amikor 1814-1815-ben a Bourbon-dinasztia uralmát állították vissza Napóleon bukása után.
A restauráció fogalmát nem szabad összekeverni a „renovációval” vagy „felújítással”: míg a renováció általában a korszerűsítést és a funkcionalitás javítását célozza, a restauráció elsősorban a történeti hitelességet és az eredeti állapot megőrzését tartja szem előtt. A restauráció gyakran magában foglalja a kutatómunkát is, hogy pontosan rekonstruálható legyen a tárgy vagy épület eredeti formája.
Szinonimák: helyreállítás, rekonstrukció, visszaállítás, megújítás, helyrehozatal, konzerválás, rehabilitáció
Példák:
- A könyvtárban található régi kódexek szakszerű restaurációja a jövő generációja számára is lehetővé teszi a tanulmányozásukat.
- A festmény restaurációja három évig tartott, mert a szakértőknek rétegről rétegre kellett eltávolítaniuk a korábbi átfestéseket.
- A történészek a Habsburg restauráció időszakát tanulmányozzák, amikor 1849 után újra megszilárdult a monarchia hatalma.
