Jelentése: Az „egoizmus” egy olyan magatartást, gondolkodásmódot jelent, amelyben az egyén önmagát, a saját érdekeit és céljait tartja szem előtt, figyelmen kívül hagyva mások érzéseit és szükségleteit. Az egoizmus tulajdonképpen a túlzott énközpontúság, amelyben az egyén a saját hasznát és jólétét minden más szempont elé helyezi. Ez a fajta gondolkodásmód a döntéshozatalban is megmutatkozik, amikor a személy kizárólag a saját előnyére cselekszik.
Fontos, hogy az egoizmust megkülönböztessük az „egocentrizmustól”, az „önérdektől” és a „nárcizmustól”. Az önérdek a saját célok érvényesítése, de mások figyelembevételével, addig az egoizmus egy szélsőséges, kizárólagos magatartás. Az egocentrizmus egy olyan állapotot ír le, ahol a személy képtelen mások nézőpontjából gondolkodni, míg az egoista tudatában van a többi ember érzéseinek, de szándékosan figyelmen kívül hagyja azokat.
A nárcizmus egy személyiségzavar, amelyben az egyén túlzott önimádatot és a csodálat iránti kényszeres vágyat mutat, az egoizmus viszont egy viselkedési minta, amelyben az önzés a domináns vonás. Időnként tévesen használják a szót a „magabiztos” vagy „céltudatos” szinonimájaként is, de az egoizmus egy negatív felhangú, a társadalmi együttélés szempontjából hátrányos tulajdonságra utal.
Szinonimák: önzés, énközpontúság, magamutogatás, önhittség
Példák:
- A politikus a saját egoizmusa miatt hozott rossz döntéseket, amelyek kárt okoztak a közösségnek.
- Az egoizmus akadályozza a csapatmunkát, mert a tagok nem képesek együttműködni.
- A csapatkapitány egoizmusa miatt a csapat sosem volt sikeres, mert minden győzelmet magának tulajdonított.
