Jelentése: A „fasizmus” egy szélsőjobboldali, totalitárius politikai ideológia és mozgalom, amely a 20. század első felében alakult ki Európában. A fasizmus központi elemei közé tartozik a nacionalizmus, a diktatórikus vezetés, az erőszak dicsőítése, a militarizmus, valamint a demokratikus intézmények és értékek elutasítása.
A fasiszta rendszerek jellemzően egyetlen „vezér” vagy párt abszolút uralmára épülnek, elnyomják az ellenzéket, és a tömegeket érzelmi manipulációval, propagandával irányítják. A fasizmus történelmileg a kapitalizmus és a szocializmus alternatívájaként pozícionálta magát, de valójában a nagytőkével gyakran szövetségre lépett.
Jellemző rá a múlt mitizálása, a „fajgyűlölet”, a külső és belső ellenségek folyamatos keresése, valamint a háborús és katonai értékek előtérbe helyezése. A történelem leghírhedtebb fasiszta rezsimjei Mussolini Olaszországa és Hitler náci Németországa voltak.
Fontos különbséget tenni a „fasizmus” és más fogalmak között: míg a „nácizmus” a fasizmus egy specifikus, faji ideológiával kiegészített változata, a „totalitarizmus” tágabb kategória, amely a kommunista diktatúrákat is magában foglalja.
Szinonimák: totalitárius szélsőjobboldali mozgalom és uralmi rendszer
Példák:
- A történészek szerint a fasizmus gazdasági válságok és társadalmi bizonytalanság idején tudott megerősödni.
- A könyv téma a fasizmus felemelkedése és bukása volt.
- A politológus előadásában elemezte a fasizmus és a demokrácia közötti alapvető ellentéteket.
