Jelentése: Az „ironikus” kifejezés a görög „eironeia” szóból származik, ami „valamit másképp beállítani” jelent, emellett a latin „ironia”, „finom gúny” kifejezésre is visszavezethető. Az ironikus szóval olyan helyzetet, megjegyzést vagy eseményt írunk le, amelyben a kimondott szó, a szándék és a valóság között ellentét feszül.
Ezt a stilisztikai eszközt használva a beszélő mást mond, mint amit gondol, vagy egy helyzet úgy alakul, ahogyan arra a legkevésbé számítanánk. Az irónia lényege, hogy a befogadó felismeri ezt az ellentmondást, ami humoros vagy éppen tragikus hatást kelthet.
Fontos, hogy az ironikus kifejezést megkülönböztessük a szarkasztikustól. A szarkazmus mindig nyíltan gúnyos és bántó szándékú, célja a másik személy megalázása. Az ironikus megjegyzés ezzel szemben lehet finom, rejtett vagy akár humoros is, és nem feltétlenül gonosz szándékú.
Két fő típusa van: a verbális irónia, amikor az elmondottak ellentétesek a szándékkal, és a helyzeti irónia, amikor egy esemény váratlan, ellentétes fordulatot vesz. Például, ha egy tűzoltóállomás épp a tűzvédelmi oktatás alatt gyullad ki, az egy helyzeti irónia.
Szinonimák: gúnyos, élcelődő, csúfondáros, kétértelmű
Példák:
- Az ironikus az volt az egészben, hogy a villanyszerelő pont a sötétben botorkált hazafelé.
- Valójában nem érezte jól magát, de ironikus mosollyal a következőket mondta: „Életem legjobb napja!”
- Elég ironikus volt, hogy a legnagyobb eső idején ment tönkre az esernyőgyár.
